2019. november 22., péntek

A MEGVERSELT TABÁN





































































TABÁNI PARKBAN

A régi utcák, házsorok helyén,
 tabáni parkban itt bujkált a múlt. 
Felszökkent, láttam, sőt haj volt a fején,
 aztán az ősz aranybokrába bujt. 
Lidérc volt tán? Elárvult szellem árnyal... 
Virít még sok piros virágszirom, 
de a haldokló tájnak mintha fájna, mikor virágok illatát szívom. 
Mást várt. talán; a szellem lépteit, 
— hegyoldalról fel-felbukkanót —
, ki sír, bolyong és szánja vétkeit 
s nem érti meg a rettentő valót. 
A Gellérthegyről néha ideszó
imbolygón, félve és csodálkozón. 
A nép rohan, vagy villamosra vár, 
úttesten benzinszag s nem lágy ozón. 
Megretten. 
Bújik, vár itt valakit, 
de nincs a parkban más, csak cserjető: emberrajokkal ellepett csalit
 és nem jön ő,a régi szerető. 
— Itt járt most is, de búsan elrepült.
 Boszorkány volt, vagy tűndérlány alak.
 a sárga lombon pilleként megült, 
vagy elnyelték királyi várfalak. 

Debreceny Lilla